A magyar és román régészekből és hallgatókból álló kutatócsoport 2016. júniusában kezdte meg a feltárást a kolostor területén. Az ásatás több, 5x5 méter alapterületű szelvény megnyitásával kezdődött az egykori templom központi részén. Az elsődleges cél a főhajó és a kereszthajó metszéspontjában levő négyezet azonosítása volt, ahol egykor a királyi temetkezések helye lehetett. Ebben a zónában elő is került egy 13. századi tumba alapozása. A kolostorépületek alapzata a vártnál jobb állapotban őrződött meg, több helyen az egykori padlószint fölé nyúltak a maradványok. Biztató eredménynek mondható, hogy a megtalált falrészek jól követhetőek voltak, nem szakadtak meg, vagyis a 19. században nem bontották el az alapokig az egykori épületeket. Továbbá sikerült meglelni a templom egykori padlószintjét is, amely alatt több, mint 50 késő középkori sír és egy, a tatárjáráshoz köthető, építési törmelékkel és emberi maradványokkal feltöltött tömegsír nyomai kerültek elő. A feltárt szelvények számos Árpád- és késő középkori leletanyaggal gazdagították a kolostor anyagi kultúrájáról alkotott képünket.
